Az ismert szinművész, elmondása szerint, nem járt még kis régiónkban. Mivel mind filmes, mind színházi ténykedése ideje jelentős részét kitölti, nehéz volt megszervezni látogatását. A Magyar Ház terasza ezzel a kellemes vasárnap esti programmal debütált, és aki ott volt csak igazolni tudja, hogy a bemutatkozás sikeres volt. A közvetlen hangulatú beszélgetés folyamán a művész nyíltan beszélt élete főbb, meghatározó állomásairól. A gyermekként, szüleitől kapott katolikus neveléstől, a bohém színészként megélt pálfordulás óta hívő és mesterségét tiszta, elhivatottságnak tekintő, a jó közvetítőjének tekintő emberig. Hiszi, hogy csak úgy lehetünk boldogok az életben, ha minden cselekedetünkben, munkahelyi vagy magánéletünkben, megpróbálunk jók lenni. Szeretni és megbocsátani. Ez nem könnyű, mert a mint elmondta: „...a Sátán még sosem volt olyan csábító, mint manapság...“. Nem szent, nem álszent, pusztán egy őszinte, tiszta ember. Nem rejtegeti múltját, nem veri a mellét sem. Egy ember, aki úgy él, dolgozik, hogy a hit üzenetét hirdeti, nem szószékről, hanem a színpadi deszkáról.