„Hinni, bízni!” Kergetett a tatár, túléltük. Hozzánk költözött a török röpke százötven évre, kibírtuk. Osztrák sógoraink még tovább maradtak, ezt is átvészeltük. Rákóczi szabadságharcát leverték, talpra álltunk. Világosnál letettük a fegyvert, mégis megmaradtunk. A vesztes oldalon álltunk az első világháborúban, megfogyatkozva bár, de összeszedtük magunkat. A vesztes oldalon álltunk a második világégéskor is, újra felépítettük az országot. Együtt éltünk szovjet „barátainkkal” negyven évig, úgy hisszük, most újra szabadok vagyunk. Megannyi tragédia és sorscsapás, melyek közül bármelyik az omlás, majd a nemzet eltűnéséhez vezethetett volna. Mégis itt vagyunk. Csodálatos bizonyítéka ez szívósságunknak, tűrőképességünknek, toleranciánknak. Ezek a különleges képességek is segítettek minket abban, hogy ma, 2014 decemberében még magyarként, magyarul élhessünk. Ha már elegendő erőt gyűjtöttünk az új esztendőre, megpihenhetünk egy rövid számvetésre. Nincsen okunk a kishitűségre, nem gondolhatjuk magunkat bárkinél is alacsonyabb rendűnek. Évszázadok küzdelmét hazudtolnánk meg ezzel. Ahogyan Csoóri Sándor mondotta a nagyváradi Bethlen Gábor fejedelem szobrának avatásakor: „Én egy olyan országból jövök, amely a középkori Európának ugyanannyi szentet adott, mint ahány Nobel-díjat a huszadik századi emberiségnek.” Bölcs szavait tartsuk mindig szem előtt. Közeleg a 2015-ös esztendő. Őrizzük meg Hitünket, Kitartásunkat, Erőnket és bízzunk az eljövendőben! Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket és Áldásos Újévet kívánok! v. Nagy Csaba Elnök Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete és Millenniumi Alapítványa